Hogyan működik az asztrológia?

Gyakran olvassuk vagy azt halljuk, hogy bizonyos konsellációk milyen áldásos, szerencsés, vagy éppen negatív hatással lehetnek életünkre.

„A Plútó jegyet váltott, belépett a Bak jegyébe, és ez okozza most ezt a válságot a világban.”

Talán kevesen tudják, hogy ez nem így van, az égitestek nincsenek ránk közvetlen hatással!

Ha józan paraszti ésszel belegondolunk, hogy pl. a nemrég törpebolygóvá visszaminősített Plútó (tömege csupán egyötöde a Holdunkénak) 6,5 milliárd kilométerre kering tőlünk, akkor hogyan lehetséges, hogy onnan a „világ végéről” befolyásolni tudja jelenlegi párkapcsolatomat, vagy éppen a mostani világválságot?

A válasz: sehogy.

Asztrológia - mint mérőszerkezet

Ahogy a laikusok, úgy az asztrológia sem feltételezi, hogy az égitestek (okozati) hatással lennének életünkre, sorsunkat irányítanák, befolyásolnának minket.

Az asztrológia csupán egy „mérőműszer”, amely megmutatja a valóság egyetlen pillanatát a hozzáértő szem számára, de nem az asztrológia okozza a valóságot, az eseményeket! Ahogy a lázmérő is csak megmutatja, van-e hőemelkedésünk, de nem őt hibáztatjuk, és nem vágjuk ki az ablakon, ha a 39,7°C-os lázat mutat.

 

Horoszkópkészítés,

 avagy a valóság időpillanatának leképezése a szimbólumok ősi nyelvén

A horoszkópunk, életünk "mandalája" vagy térképe egy meghatározott időpillanatban (születésünk ideje), egy meghatározott helyre (születési helyünk) felállított és megörökített pillanatfelvétel az égbolt (Naprendszer) helyzetéről. A benne szereplő 8 bolygót és a két fővilágosító Napot és a Holdat tekintsük szimbólumoknak, melyek az égitestekhez tartozó archetipikus ősprincipiumokat képviselik.

„Amint fent, úgy lent.”

Az ókori bölcsek 7 ősprincipiumot tartottak számon, és 7 égitestet ismertek. A régi korokban ezt a 7 ősprincipiumot a Nap, a Hold, a Merkúr, a Mars, a Vénusz, a Jupiter és a Szaturnusz jelölte, melyekhez 1-1 égitestet rendeltek, és ugyanazt a nevet kapták. Az égitesteket megszemélyesítették, és istenként tisztelték őket. Gondoljunk csak a mitológiákra...!

Ha pl. asztrológusok a szerencsét jelölő Jupiterről beszélünk, akkor nem a gázokból álló óriásbolygót értjük ez alatt, hanem ugyanazt a nevet viselő Jupiter-ősprincipiumot. Csak a megfigyelésnél használja az asztrológia az ősprincipium égi képviselőjét, a Jupiter nevű égitestet. Ugyanis az asztrológia vonatkoztatási rendszere az égbolt, hiszen matematikailag tökéletesen pontosan kiszámítható és megfigyelhető az égitestek mozgása, viselkedése - már évezredek óta. Az analógiákat pedig a függőleges gondolkodás mentén kell értelmeznünk.

Nem butaság, hogy az asztrológia geocentrikus világképpel dolgozik?

Mindenki tudja, hogy nem a Nap kering a Föld körül, de innen a Földünkről ez így látszik.

Ezt a látszólagos pályát a Föld körül hívjuk ekliptikának, az asztrológia 12 egyforma cikkelyre osztotta ezt a kört.

Horoszkópunk a Földön egy adott helyre és időpillanatra felállítva megmutatja az égbolton a Naprendszer helyzetét. Mindig arra a helyre készül, ahol megszülettünk, vagy ahol éppen vagyunk itt a Földön. Geocentrikus világképpel dolgozunk tehát, és ha jól belegondolunk, számunkra ez a természetes, átélhető és valóságos. Hiszen nap mint nap azt látjuk, és úgy éljük meg, hogy reggel felkel a Nap, este pedig lenyugszik. Lelkünk számára ez a valóságos. Hiába vannak ismereteink a heliocentrikus világképről, és jól tudjuk, mert megtanultuk az iskolában, hogy a Föld kering a Nap körül, ezt életünk során soha nem tudjuk átélni, megtapasztalni - hacsak nem vagyunk asztronauták.

Vonatkoztatási pontunk tehát a Föld. Ez ad biztonságérzetet, és ide „földeljünk” le magunkat.

(Thorwald Dethlefsen nyomán)