Hogyan ismerhetjük fel karmikus kapcsolatainkat, lelki társainkat?

 "Talán csak akkor látunk valakit olyannak, amilyennek kellene látnunk, amikor szerelmesek vagyunk!...Valóságérzékünk a feje tetejére áll: magunkat hidegen szemléljük, hiányosságainkat túlzottan is tisztán látjuk, míg a másik ember iránt melegséget, csodálatot és rajongást érzünk….Az ég kékebb, élményeink erőteljesebbek, minden szebbnek és jobbnak tűnik…mert a szerelem tüze elégette az egónkat..” (Stephen Arroyo)

Alighanem mindenki átélt már élete során olyan megmagyarázhatatlan érzéssel járó különös találkozást, amikor váratlanul, a semmiből jött a felismerés:

„Ez az ember olyan ismerős!” 

 Pedig akkor láttuk őt életünkben először. A tekintetünk találkozott, szívünk közelinek érezte, és szokatlanul rövid idő alatt máris biztonságban és otthonosan éreztük magunkat mellette, mintha egy régi ismerős vagy családtagunk lenne. Ösztönösen tudtuk, mit kell tennünk és mondanunk.

De az is lehet, hogy már az első pillanatban szerettünk volna elmenekülni jó messzire, mert megsejtettük, hogy dolgunk, rendeznivalónk lenne egymással. Tény, hogy egy karmikus kapcsolat nem feltétlenül jár együtt folyamatosan rózsaszirommal, pezsgővel és eperrel, hanem feladatot, munkát is jelent abban az esetben, ha pl. „tartozásunk” van, és most lehetőséget kaptunk a számla rendezésére.

 

Ha racionálisabb típusok vagyunk, akkor ezt úgy magyarázzuk, hogy ez a személy emlékeztet, hasonlít valakire a múltunkból, talán az iskolai éveinkből. Ha spirituálisabb lények vagyunk, akkor ráismerhetünk, hogy a múltban már sok közös életet együtt töltött lélektársunkkal van dolgunk.

És tudjuk, hogy ugyanezt a különleges és mélységes vonzódást, egymásra ismerést nem élhetjük át akárkivel, akármikor. A sors szálai mindig úgy szövődnek, hogy a találkozásunk elkerülhetetlen lesz. Lehetséges azonban, hogy mi magunk, vagy éppen társunk nem ismer fel; a félelmek akadályt képeznek, vagy még nem áll készen a feladatra. Ilyenkor találkozunk, érezzük a vágyat, és hogy dolgunk lenne egymással, de ha az egyik fél szabad akaratából úgy dönt, hogy nem vállalja, akkor fájdalom árán, de sajnos tovább kell lépnünk.

Ha viszont mindketten egymásra ismerünk, félelmeinket legyőzzük, és szabad akaratunkból döntést hozunk, átadjuk magunkat a kapcsolatnak, akkor egy vulkán erejével felérő vonzalomban és kapcsolatban lehet részünk. 

Karmikus vagy lélektársi kapcsolatunk lehet a szüleinkkel, gyermekünkkel, testvérünkkel, szerelmünkkel, barátainkkal. Sokszor szorosabb lelki kötődést érzünk barátainkhoz vagy szerelmünkhöz, mint a vér szerinti családunkhoz. Ez is árulkodó jel lehet.

Ha intuíciónkkal, lelkünk mélyéről bizonyossággal érezzük és tudjuk, hogy mit kéne tennünk, akkor ne hagyjuk, hogy környezetünk, mások félelmei, ellenvetései befolyásoljanak minket és eltereljenek eredeti tervünktől!