Karmikus jelek a párkapcsolatban

„Az emberi kapcsolatok az önfeltárást szolgálják, nem az önelégültséget. Az emberek, különösen az igaz barátok, tükrök, melyekben elkezdhetjük felismerni önmagunkat.”

(H. F. Weekley)

 

Természetesen az asztrológia sem tudja megmagyarázni a szerelmet. De a két ember közötti energiaáramlást, az összeillőséget vagy a feszültségeket, a múltból hozott kapcsolódásokat meg lehet vizsgálni két horoszkóp összevetéséből. A párkapcsolati elemzés (szinasztria) előtt azonban fontos az egyéni képletekből megnézni, hogy külön-külön milyen a kapcsolatokra való képességünk, milyen érzelmi, szexuális és egyéb szükségleteink, vágyaink vannak.

Két ember kapcsolatában a meghatározó karmikus történéseket a két horoszkóp közötti különleges fényszög-kapcsolatok jelzik: ha az egyik fél külső bolygói (Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) kapcsolódnak a másik fél személyes, belső bolygóival, tengelyeivel (Aszcendens, Deszcendens, MC, IC, Nap, Hold, Merkúr, Mars, Vénusz) vagy Holdcsomópontjával, ez árulkodó jel lehet arra, hogy a múltban is kapcsolatban voltunk, és most is feladatunk lesz egymással. A fényszögek típusa (együttállás, oppozíció, kvadrát, trigon, szextil, kvinqunx, quintil, biquintil), a bolygók jegye és minősége által szimbolizált energiák megmutatják, hogy ellentétesek-e, ezért feszültebb, idegesítőbb lesz kijönnünk egymással, vagy a hasonlóság a meghatározó, és harmonikusabban tudunk együttműködni egymással.

Az összes karmikus fényszög-kapcsolat közül a legerőteljesebb és azonnali hatást akkor érezzük, ha egy másik ember horoszkópjából valamelyik külső bolygója az Aszcendensünkkel áll fényszögben. Ilyenkor testi megjelenésünk fizikai vonzódást vált ki a külső bolygót játszó személyből.  Ha feszült, „támadó” a fényszög, akkor a személyiségünk állandó izgalomforrást jelent a másik számára találkozáskor, együttlétkor. Ez ellen nem tudunk mit tenni, hiszen fizikai kinézetünk, külsőnk váltja ki a másikból ezt a reakciót. Ezt úgy képzeljük el, mint amikor a bika előtt meglengetik a vörös posztót.

Harmonikus fényszög-kapcsolat esetén látványunk állandó izgató örömforrás lehet a másik fél számára.

Mindig a külső bolygót játszó személy az irányító, aki a kapcsolat alakulását kézben tartja.

Ha miénk a külső bolygó egy kapcsolatban (tehát a Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz vagy a Plútó), akkor az a feladatunk, hogy a másik embert megtanítsuk valamire a szeretettel kapcsolatban.

Nézzük végig ezeket a kapcsolódásokat sorban…

Ha a Szaturnusz-kapcsolódás a jellemző két ember horoszkópja között, akkor sokkal lassabban bontakozik ki a kapcsolatunk, de a Szaturnusz stabilizálja, szilárdítja, hosszú távon köt össze minket. A felelősség- és kötelességvállalásból, kitartásból kapunk leckét. Ha nehéz is a feladat, és sok munkával jár együtt, de a kapcsolat szilárd kereteket biztosít, tesszük együtt a dolgunkat, akkor is, ha kevesebb örömben lesz részünk. Biztonságot, stabilitást, tiszteletet ad a kapcsolat mindkét fél számára akár évtizedeken át is.  Házasságokban nagyon gyakori, hogy a két fél között legalább egy szaturnuszi kapcsolódás található. A kapcsolat kezdetén távolságot tartunk a szaturnuszi féltől, lehet, hogy próbáljuk őt elkerülni, elmenekülni. Ha viszont bizalmatlanságunk elmúlik, hihetetlenül otthonosan és biztonságban érezzük magunkat, mintha már régóta ismernénk egymást.

Ha az Uránuszra helyeződik a hangsúly két személy kapcsolatában, ilyenkor általában azonnali felvillanyozó vonzódást érzünk, eksztatikus elragadtatással vágunk bele, mintha villámcsapás ért volna bennünket. Itt nem a tartósságon és a biztonságon van a hangsúly, sokkal inkább a szabadság, a felszabadultság, a változások, a gátlások feloldása áll a középpontban. Gyorsan közel kerülünk egymáshoz, majd eltávolodunk. Szakaszos lehet az együttlét, az uránuszi félnek szüksége van időnként a különlétre, hogy eltávolodjon, hogy aztán újra összejöjjünk. Az Uránuszt birtokolni lehetetlen. De mindenképpen pezsgést hoz a kapcsolatba, izgalomban és tűzijátékban van részünk. Az Uránusz feladata, hogy a konvencióktól megszabaduljunk, szabadon kifejezhessük egyéniségünket, megéljünk kreativitásunkat, függetlenségünket, tudatunkat kitágíthassuk.

Ha horoszkópunkban a Neptunusz kapcsolódik társunk személyes bolygóihoz vagy Aszcendenséhez, ebben az esetben kötődésünk misztikus, álomszerű, erősen telepatikus, lelki kapcsolatunk van társunkkal, akit eszményítünk, önmagunk részének érezzük, és elvárás nélkül is adni, segíteni szeretnénk neki. Akár nagy távolságból is megérezzük egymást, lelki egyesülésre vágyunk. Neptunuszi kapcsolódás esetén kevésbé a testi vonzódás a hangsúlyos. Lelki társaknak érezhetjük egymást, akik összetartoznak - fizikai együttlét nélkül is. Itt a túlzott idealizálás, a túlérzékenység, a megtévesztés, az őszinteség hiánya lehet a probléma, gyakori a kíméletből mondott hazugság. Fontos tehát, hogy őszinték, nagylelkűek, elfogadók legyünk, meg tudjunk bocsátani társunknak és önmagunknak is.

Feladatunk, hogy gyakoroljuk az együttérzést, megéljük az egységérzést: feloldjuk a korlátokat, amelyek érzelmileg elválasztanak minket egymástól. De ugyanakkor fontos, hogy tisztában legyünk saját érzéseinkkel és személyiségünk határaival is.

Karmánk az, hogy társunknak adjunk viszonzás nélkül is, mintha valamit vissza akarnánk fizetni neki. A múltban lehetséges, hogy társunk segített rajtunk, támogatott, és most érezzük, hogy adósa vagyunk, tartozunk neki. 

 

Ha Plútó-fényszöggel kapcsolódunk a másik személyes, belső bolygóihoz, akkor mágikus, szenvedélyes, sorsszerű vonzódást és összetartozást érzünk egymás iránt. Szélsőséges kapcsolatra számíthatunk, amely nem mentes a fájdalomtól, birtoklástól, hatalmi játszmáktól, manipulációtól sem. Intenzív érzéseink vannak, melyeket nehezen tudunk tudatosan irányítani, és ezt rettenetesen zavarónak élhetjük meg. A Plútót játszó fél nem nyíltan irányít, belelát a lelkünkbe, nem igazán tudunk eltitkolni előle szinte semmit. Ezt az energiát a Plútó használhatja gyógyításra és rombolásra is, ez attól függ, hogy milyen fejlettségi szinten tart. A Plútó karmikus feladata, hogy megtanuljuk az elengedést, megtanuljunk a másiktól függetlenül is élni, s egyúttal hagyni őt fejlődni. Ez nem könnyű feladat akkor, amikor múlt életeinkben függőségi kapcsolatban éltünk egymással, manipuláltuk, birtokoltuk egymást. Ha most egymás elengedése lenne a feladat, de a plútói fél nem akar lemondani hatalmáról, továbbra is uralkodik a másik felett, akkor kénytelenek leszünk kiszabadulni, és megválni, hogy szabadon élhessünk, elnyomás nélkül.

(Pauline Stone és Stephen Arroyo nyomán)