2012. augusztus 29., szerda

Karmikus életfeladatunk a horoszkópban I.





A tradicionális asztrológia nem tulajdonít nagy jelentőséget a Leszálló és a Felszálló Holdcsomópontoknak; mivel ezek a jelölők nem sugárzó bolygók a horoszkópban (a Hold pályájának az ekliptikát érintő metszéspontjából kiszámított pontok), ezért figyelmen kívül maradnak egy hagyományos elemzésnél.

A karma asztrológiában a Leszálló és Felszálló Holdcsomópontoknak elkerülhetetlen a vizsgálatuk, mivel a születési horoszkópunkban ez a rendkívül fontos karmajelölő jegy- és házhelyzete mutatja meg a legnyilvánvalóbban, honnan jövünk, múltunkból milyen karmát hozunk, és jelenleg mi az önként vállalt életfeladatunk. 
Egymással mindig oppozícióban állnak, 180° távolságra.

 
Leszálló Holdcsomópont  (vagy más néven Sárkányfarok, a védikus asztrológiában: Kétu) jelzi, hogy milyen életterülettel foglalkoztunk eddig túl sokat, mi az, amit már mesteri szintre fejlesztettünk, így túlhaladtunk, és milyen hozzáállást, magatartást hoztunk magunkkal a korábbi inkarnációinkból.



A Felszálló Holdcsomópont (Sárkányfej, védikus asztrológiában: Rahu)
megmutatja, hogy mi a karmikus életfeladatunk, amit erre az életünkre vállaltunk, milyen új hozzáállást szükséges elsajátítanunk, és ezzel változtatni a régi beidegződéseken. Házhelyzete az életterületet jelöli, jegyhelyzete pedig a magatartásmintát.
Életünk első felében a régi, jól bejáratott ösztönös viselkedésmintát ismételjük, hiszen ez már különösebb erőfeszítés nélkül is jól megy nekünk. Kb. 35-40 éves korunktól tudunk elkezdeni foglalkozni az új életfeladatunk megoldásával, ahogy egyre tudatosabbak vagyunk, érezzük, mi az a magatartás, viselkedés, hozzáállás, amitől boldogabbá és kiegyensúlyozottabbá válunk.

Egy példán keresztül: ha például önérvényesítő karmánk van, kezdetben alárendeljünk magunkat párunknak, környezetünknek, nem vállaljuk fel a konfrontációkat, inkább engedelmeskedünk a béke kedvéért, és a döntést is másokra hagyjuk. Párkapcsolat, társ nélkül élni sem tudunk. Ösztönösen így teszünk, és folyamatos kompromisszumokra kényszerülünk. Ámde legbelül érezzük egy idő után, hogy nem jó ez így. Megtanulunk nemet mondani,  kiállni az igazunkért, céljainkért, a saját vágyainkat, igényeinket is felvállaljuk - akár konfliktus árán is, és megtanuljuk kommunikálni az érzéseinket, elképzeléseinket. A cél az asszertivitás: úgy képviselni önmagunk érdekeit, hogy a másik felet se sértsük vele.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése